Visszatérés Sohaországból

Miről is szól ez a bejegyzés? Igazából, még nem találtam ki, hogy miről szeretnék írni. Sőt, nem is tudom, hogy olvassa ezt-e valaki, szerintem egy jó fél éve én sem téretem ide vissza. De mindegy is, írok, mert írni szeretnék, írok mert nem vagyok fáradt és csak ülök, ezért inkább valami hasznosat csinálok :)) 

Lassan jön a tavasz, a levegő érezhetően melegszik, az emberek vidámabbnak tűnnek, előkerülnek a tavaszi ruhák a szekrényekből, tornacipők, bőrkabátok. A fák is rügyezni kezdenek, hisz mindig minden megújul, a természet is, és az emberek is. Bár örülök a tavasznak, és már nagyon várom a meleget, mégis engem még a tél foglalkoztat. Másképp lenne az, ha nem mennék bő egy hét múlva síelni. Több éve nem voltam hatalmas hegyek tetején, nem siklottam sílécemmel lefelé, nem éreztem a hegyi levegőt, és a szabadságot, ami ezzel jár. Gőzgombócok, "umbrella"-ban megállni egy kis forrócsokira, síliftek, németül hablatyoló emberek tömkelege, sok sok hó, nevetés, barátok és a családi játékok. Ez mind annyira hiányzik nekem, viszont már nem kell olyan sokat aludni. Alig várom :)) 

Megvaaaan a témám! :DD

DO THE HARLEM SHAKE

Ez az őrület kevesebb mint 1 hónapja tart, emberek százai töltenek fel videókat youtube-ra, hogy bebizonyítsák, ők is elég idióták, viccesek, őrültek ehhez. Az egésznek semmi értelme, mégis mindenki jól szórakozik rajta, kicsit olyan, mintha az emberek annyira unatkoznának, hogy ki kellett valamit találniuk az unalom elűzésére, és hát ez lett belőle. Több milliós nézettségű videók, csomó beöltözött figura, hatalmas nevetések, és rengeteg ember aki tudja mire gondolok, amikor azt mondom "do the harlem shake" az eredménye ennek az áradatnak, ami pár hét alatt az egész világot meghódítottak, bearanyozva ezzel unalmas hétköznapjainkat. Beszéljen helyettem, egy videó:

Az utolsó gurítás

Az utolsó mindent eldöntő gurítás következik. A cipőm már kezdi szorítani a lábamat, de fel sem tűnik. Belekortyolok egyet a hideg kólámba és elkezdek idegesen dobolni a lábammal. Sokan azt mondják, hogy remek játékos vagyok, de ennek ellenére is izgulok. Menni fog! - mondogatom magamnak folyamatosan, de még én sem tudom ezt elhinni. Tudom, hogy ezen áll vagy bukik a játszma. Győznöm kell! Nem hátrálhatok meg! Meg kell mutatnom mindenkinek, hogy „én is érek valamit!”

Lassan, emelt fővel, az ellenfeleimet méregetve elsétálok a bowling golyókig. Hosszú nézegetés után egy közepes méretű, zöld golyó mellett döntök. Remélem megteszi. Forgatom a kezemben, megszemlélem és belemélyesztem az ujjaimat a lyukakba. Mintha éppen rám vigyorogna. Most gúnyolódik rajtam? Fel a fejjel! Megfelel. Hosszan megköszörülöm a torkomat, hogy egytől-egyig mindenki rám figyeljen. Elhelyezkedem. Kisöpröm a hajam a szememből. Kicsit fészkelődök még, aztán bemérem a köztem és a bábuk között lévő távolságot. Hirtelen meglengetem a kezemben a golyót, de nem gurítom el. Hallom az emberek felmordulását, majd nevetését. -  Na jó, ez már nem vicces! Ne nevettesd az embereket, inkább tedd meg! -  Újból meglendül a kezem. Az erek kidagadnak a kezemen, izzadság cseppek gyöngyöznek a homlokomon és száraz a szám. Tudom, hogy itt az idő! Most el is engedem a golyót. Őrületes sebességgel gurul, száguld a bábuk felé. Néha kilendül az egyik oldalra, vagy a másikra, ilyenkor néhol felhangzik egy-egy döbbent sikoly. Minden szem a golyóra szegeződik. Én pedig reszketve várom, hogy célba érjen. Aztán meghallok egy kis koccanást, amit több másik, kicsivel hangosabb követ. Egymás után borulnak el a bábuk. Az egyik megpördül, ledöntve egy másikat. És az utolsó…egyszer jobbra dől, egyszer balra. Dőlj le! Dőlj el! Ezután szépen lassan eldőlt, mintha hallaná, hogy hozzá beszélek, és tudná, hogy minden rajta múlik. Mindegyik golyó eldőlt. Nyertem volna? Tényleg sikerült?

Az eredményjelző tábla zúgására eszméltem fel. Az én nevem állt rajta nagybetűkkel, és mellette ott virított pirosan: 1.helyezett. Lerúgtam a kényelmetlen cipőt a lábamról és sikoltozva elkezdtem ugrálni. Nyertem! Sikerült! Az ismerőseim körém sereglettek. Mindenfelől gratulációk hangzanak és mindenkinek van  hozzám egy-két kedves szava. Aztán megjelenik Apa. Szépen, komótosan besétál az emberek közé, ahogyan mindig szokta. Remélem én is ilyen leszek. Rám néz, elmosolyodik és a fülembe súgja: -  Büszke vagyok rád, lányom! Viszont siess, mert otthon vár a vacsora! – Felkacagok, átöleljük egymást és kiballagunk a bowling pályáról.

Az Álmok valóra válhatnak

Mindenkinek vannak álmai. Újabbak, régebbiek, nehezen megvalósíthatóak és vannak amik könnyebben. Ahány ember, annyi álom. Az emberek álmai személyre szabottak, a saját kis álom buborékunkban lebeg a fejünk fölött és azt várja, hogy megvalósítsuk. Vannak akiknek sikerül, és élhetnek az álmaikban, másoknak pedig egy élet sem elég ahhoz amit szeretnének megtenni. Mindig kell találnunk megfelelő álmokat, célokat kell kitűzni magunk elé amiket üldözhetünk, mert nem ülhetünk minden nap és bámulhatunk magunk elé. Le kell tennünk valamit az asztalra, hogy nagy emberek lehessünk. 

Egy kis segítség

Hát jelentkeztünk az Ágival egy kémiaversenyre még úgy egy hónapja. Mi nem vagyunk kémia zsenik, sőt, de talán hozzá tudunk szagolni a dolgokhoz. Legalábbis mi ezt gondoltuk. :) Éppen ahogy most írtam a második fordulót, leakadtam egy feladatnál. Nem tudtam eldönteni, hogy mégis mi a megoldást, így reméltem, hogy biztos, hogy tud nekem valaki segíteni. A következő egyszerű kérdésre, sok fajta választ kaptam: 

Standardállapotban lehetnek elemek is, vegyületek is ilyen halmazállapotúak

E., folyékony  F., szilárd  G., mindkettő  H., egyik sem

Berci: ???? Én hülye vagyok kémiából :D öhm, szerintem igen , my bad! istenem nem tudom

Zsófi: én??? kémiából?:D jó vicc

Ádám: bocs de fogalmam sincs

Márk: hát nekem fogalmam sincs róla Móni

Benedek: szilárd? folyékony? Móni a gázokról tanulunk.

Andi: mi van?? volt ilyen házi???

Pedig még azt hittem, hogy a 9-es kémia, nem okozhat gondot. Legalább, egy kis segítségre vágytam. De már a kémia szó említésére rögtön a "nem tudom" válasz várható. Szeretem a kémiát és a sok okos barátom :) 

írás, írás, újságírás...:)

A suliban újságírási feladatot kaptunk. Egyébként örültünk neki, gondoltuk kaptunk végre valami kreatív feladatot, ahol kiélhetjük magunkat. Ki-ki megalkotta a saját kis 4 fős, vagy néhányan a 2 fős csapatot és nekifogtunk. Vagyis legalábbis mi nekifogtunk. Egy egész napunk ment csak arra rá, hogy képeket készítettünk az újságunkhoz. Persze nem akármilyen képeket. És elkezdődött hamarosan a cikkek írása is. Mindenki leírta az ötleteit, gyorsan lett is pár kész cikk, jegyzet, glossza és hír. Viszont rájöttünk, hogy nagyon kevés anyagunk van és bele kéne húzni. Mindenkinek legalább még kettőt kéne írni, ezen kívül írjunk interjút, riportot, tudósítást. A legrosszabb ilyenkor mikor semmi sem jut eszembe. Nincs ötletem, hogy milyen szavakat vessek mondatokban a papírra. Vagy ha van, akkor az nem oda kapcsolódik. Holnap estére le kéne adni a cikkeket a barátnőmnek, aki összeszerkeszti őket a képekkel, meg mindenféle mással. Majd valahogy csinálunk belőle egy újságot. Nehezebb feladat mint gondoltuk. De azért nekem nagyon tetszik, főleg azért mert csapatmunka. :)

Nora Roberts O'Hurley családja

Nora Robertstől most olvastam két könyvet amik nagyon tetszettek. Az O'Hurley családról szól ahol egy fiú     és 3 iker lány él a szüleikkel akikkel világot járva tánccal és énekléssel szórakoztatják a közönséget. Az írónőnek 4 könyve jelent meg a családról, melyekben leírja miként találta meg az igaz szerelmet  Abby, Maddy, Chantel és Trace miután kiléptek a felnőtt életbe. Élethűen meséli el a történetet, az ember beleéli magát és elvarázsolja ez a közeg. Sajnos csak kettőt olvastam a négyből, de amint lesz lehetőségem elolvasom a többit is.   Könnyű és lehengerlő olvasmány. Ha elkezded nem lehet letenni. Egy unalmas délutánra vagy hosszú utazásra remek időtöltés. :)

Kötetei
Nora Roberts: Veszélyes kanyar (Abby)
Nora Roberts: Lángoló jég (Chantel)
Nora Roberts: Tánclépésben (Maddy)
Nora Roberts: Zabolátlanul (Trace)

"-Mondd meg, mit szeretnél, Chantel!
-Téged.-Ezt könnyedén ki tudta mondani, hisz igaz is volt, anélkül hogy többet kért volna, mint amit Quinn esetleg adni képes.-Csak veled lenni, semmi mást.
 Meddig?-kérdezte volna a férfi legszívesebben, de mégsem merte. Elfogadja a mát, az éjszakát, és harcolni fog a holnapért, határozta el.
-Akkor indulás az ágyba'
Kéz a kézben lépkedtek fel a lépcsőn."

Barátság extrákkal

A film nagyon tetszett. Vicces, szól valamiről és romantikus :) A moziban ülve ,volt, hogy annyira röhögtem, hogy majdnem megfulladtam a popcornomtól. Aki már látta a tavaly moziban lévő csak szexre kellesz című filmet aminek az alapsztorija ugyanez, szerintem annak ez pozitív csalódás volt. Ráadásul a színészek is jók voltak a filmben. Mivel a barátnőimmel láttam ezért talán még jobban tetszett. Bár kicsit viccesre sikerült az eleje. Szokás szerint megvettük a jegyeket de ugye át kellett menni a Mamut2-be. Akkor már majdnem ment a film. Vegyünk kaját, de menjünk wc-re is! Ezt úgy oldottuk meg, hogy egyikünk kint maradt megvenni. Utána viszont ki kellett menni segíteni behozni a popcornt, majd átfurakodni 3 mellettünk viháncoló lányon. De beértünk és megérte.
De ami a legjobban megfogott benne az a Flash Mob (igen, Justin Timberlake csak utána jön :)). Aki látta a filmet az tudja miről beszélek. Az emberek összefognak megtanulnak egy vidám koreográfiát, majd valamilyen helyszínen csak úgy spontán szórakozásból előadják, letáncolják. Ez általában pályaudvar, utca vagy valamilyen nagy hely. Már nálunk is volt ilyen egyszer azt hiszem. Mindenesetre ha még egyszer hallok róla, hogy lesz Budapesten tuti megyek. :)
Egy kis ízelítő:

És végül, de nem utolsósorban megtaláltam a Budapestit, ami a Mamut 2-ben volt tavaly áprilisban. Nekem nagyon tetszik.:))

Mert a tánc az egyik legjobb dolog a világon!! <3

"Ha táncolsz, élsz...ha élsz, táncolsz."